Jaj, de sokat áztam, fáztam regruta koromban,
Mikor fegyver alatt álltam a kaszárnyakapuban,
Nehéz a fegyverem, a jobb vállamat nyomja,
Még nehezebb, jajj a búbánat, húsz évemet nyomja.
Esik eső, esik eső, nagy sár van az úton.
Ez a kislány, barna kislány sírva mos a kúton,
Sírva mondja sej-haj, az édesanyjának:
elvitték a, sej, most viszik a rózsám katonának.
Fehérvári kertek alatt kinyílott a rózsa,
Gyere kedves kis angyalom, szakíts egyet róla.
Nem szakítok róla,nem kell nekem rózsa,
Én a tied, sej te az enyém úgy sem leszel soha.