Mondd, minek nézel,
Én nem vagyok báb,
A szemedben félelem,
Nincs ki, megbocsájt.
Senki sem kérdezte,
Mennyire fáj,
Ne hidd hogy véletlen,
Ha a hála megtalál.
Ref.:
Nem kell az álom,
Csak az éj, csak az éj,
S benne megtalálom,
Hogy miért, hogy miért.
S akkor meghálálok,
Mindent, amit úgy kaptam,
Mindent, amit úgy kaptam,
Mindent, amit úgy kaptam,
Annyiszor mikor adtak.
Nyisd ki a szemed,
Nézz, ne csak láss,
Mert érezned kell,
Hogy hol a határ.
A nagykönyvbe írják,
Kinek mit adtál,
Az elszámolásnál,
Ezt rádolvassák.