Majd újra látlak,
Ha hozzá szokik a sötéthez a szemem.
Addig kitapogatlak,
Szabadjára engedem a kezem.
Ahogy felfedezlek,
Kirajzolódik az agyamban egy kép.
És megállapítom,
Amit érzek az bizony szép.
Kerek formák,
Csinos vállak és a derék is derék.
Lágy öledben szárnyal a képzelet,
Hát mi is kéne még.
Talán egy kis fény,
Hogy arcodat újra láthatnám.
És a szemedbe nézve
Még egyszer elmondhatnám.
Te vagy a napfény életem egén,
Maradjunk együtt mindig te, meg én.
Te vagy az álom, ami ébren vár,
Neked szól a dal, és zeng a gitár.
Te vagy a kulcs, ami a szívemet nyitja,
Ez is a tied, soha ne add vissza.
Te vagy a vágyaim ne tovább-ja,
Amit az ágyam ígér, az öled azt beváltja.