Valahol egy kis faluban sírnak most a lányok ,
Könnyes lesz az én szemem is ha gondolok rájok.
Csendes esti tábortűznél úgy elfog a bánat,
Én istenem látom-e még jó édesanyámat?
Orosz földön a Don mentén vérvirágok nyílnak,
De sok derék honvédnak már mindhiába írnak.
Hiába is várja őket a szép magyar róna:
Zöldpázsitos sírhant alatt álmodoznak róla.