Itt vagyok otthon, de nem ez az én hazám
Lerázna inkább, de mégis megtűr magán
Alattam, fölöttem épül és szépül a rom
Felemel oda, hová nem vezet semmi nyom
Várok még, hagyom múlni az időt
Míg elvonulnak a viharfelhők
Kék lesz megint a haragos ég
S felfelé tátong az igazi mélység
Tánc, tánc, fekete tánc
Hol lesz menedék, ha elszakad a lánc
S ha lesz is, nem biztos, hogy nekem az jár
Nem ismerem azt, aki engem hazavár
Még úton vagyok, de lassan megérkezem
Megérintelek, lásd, messzire ér kezem
Nem kell, hogy igent mondj, boldogító a talán
Csak ne taszíts el magadtól, drága hazám