Síri csend az éjjel,
őrültek álmaid,
ne várj, indulj el,
legyen erőd!
Az ész ritkaság,
kivesző, de még reménykedsz,
így élsz, félre lépsz,
de beletörődsz!
Soha ne add fel a reményt!
Mindig falnak ütközöl,
ha csak hangod tündököl,
fiú, rajta! Semmi vész!
Szótlan néha többet érsz!
Csupa láng a nappal,
elégtek rég a percek,
egy sincs, nem várt meg
a múló idő!
Az út keskenyebb,
parttalan, de csak járod,
így élsz, félve lépsz,
mert idekötődsz!