Hogy kinn az utcán én mért nézek furcsán?
Az anyukán kevesebb a ruha, mint a lányán
Érdekes a látvány, merednek a szemek, ez a bálvány
Meredeken szalad a gyerek le a lejtőn
Ugyanis ez lesz a példa, ilyet látva Paris Hilton is néma
A kislány gyönyörű, csípőig a csizma
A pasik agya szűkül, uuh milyen gizda!
Tiszta a szíved, látom kifakad
Színtiszta ész, na meg csodás a hajad
Büszkébb mint valaha, csak dagad-csak dagad
Aztán elküld a picsába, a pofád leszakad
Fullos pasi kell, kivasalt hajjal
Armani pólóban, csillám felirattal!
Önérzet a föld alatt, valamit elkúrtál
A felismerés dárdája szíven szurkál
Hogy mit rontottál el? Hol a hiba?
Segítek! Megtéveszt a ruha meg a picsa
A sok hülye liba csak szopatja a népet
De belekezdtél, viseld el ahogy leéget
Lenéz téged, pedig fiatalabb nálad
A haveroknak nem lesz mire verni a nyálad
Érték a sminkhez nem úgy ragad, mint a kosz
A borító ez, de a tartalom oszlopoz
Egy kincsnek anno azt mondtad rozsdás
Pedig ő valódi volt nem érzéki csalódás
Ő volt az igazi, elengedted pajtás!
Most nem marad más neked, csak a vad hajtás

[refrén]
Furcsa az élet és furcsák az emberek
Letépném a láncokat, de hidd el, nem lehet!
Elfordítom fejem, itt jön a kasza és hangosan üvöltöm:
Hát ez fasza!
Furcsa az élet és furcsák az emberek
Letépném a láncokat, de hidd el, nem lehet!
Halgass ha szerinted annyira laza, ha érted csak ennyit mondj:
Hát ez fasza!

Gyűlölöm a buzikat és ők is engem
Nem bántok én senkit, csak féltem a seggem!
Rettegek attól, ha egyszer egy szép napon a fiam így szól:
Apa kell valamit mondanom!
Szép ez a világ, de szebb is lehetne
Ha a TV-ből nem egy deformált kép nevetne rám
Sok téveszme, de még több a fertő
Szaftos a pletyka, mint a zsíros tepertő
Csámcsog a média, büntet a törvény
A csónakot mélyre taszítja az örvény
Piros a karika és minden megoldva
A gyerek a tévén: sikíts rabszolga!
Reggel egy kávé, egy tucatnyi kérdés
A poronty nem érti, ugye milyen égés?
Nincs itt semmi baj, engem csak ez zavar
Titokban szenvedünk, az nagy port nem kavar!

[refrén]

Ide húzok egyet, na meg amoda kettőt
Sírj csak nyugodtan, gyere mutatom a lejtőt
A végtelen út, ami vár tiszta derű
Csak azért, hogy fájjon neked én leszek a tetű
Csábít a halál, hát ott van az ablak
Ugorj le a porba, ha az élet zaklat
Jaj, ne haragudj! kicsit nyers lehet a modorom
Adok egy kötelet, aztán itt van a motorom
Végighúzlak a földön, de fájni fog
Egy pofa néz rád, mi bájosan vigyorog
Nem kell új élet, csak változtass rajta
Bújj ki a sötétből, most ne jöjj zavarba
Hát jólesik ugye, mint a tartós hígfosás
Durva amit mondok? de ez csak egy jótanács
Erre vágyik az ember én csak segítek
Az ingatag létrán egy picikét lendítek
Fáj a boldogság? átölel a sötétség?
Asszem igazad van, amit csinálok görénység
Mit bánom én, már én leszarok mindent
Napról napra egyre üresebb leszek itt bent
Az elején vicces, de később már unalom
Most kiadom a haragom, a szavaim a falakon
Kellet a botrány há pörögjé bazdmeg
Itt van a kormány, forduljá' csak meg
A születés itt van, a halál meg arra
Engem ne csalogass mer felkenlek a falra
Én nem akarok meghalni, jó így ez az élet
Te nem szeretsz engem, én nem szeretlek téged

[refrén 2x]