Árnyék
2Arc
A mennyország fogja ként a pokolban szabadon élek
villamosszékbe kötözve áramszünetbe remélek
egyedül egy hideg helyen, idegen emberek között
akit kergetek ha ártatlan és úgy érzi üldözött
más nyelvet beszéltek, a szótáramból hiányzót,
de egyszer jött valaki s nekem lefordított pár szót
akinek a magam szerény módján meg is köszöntem ezt
így tudom ha holnap el is tűnne a síromról a kereszt
nyugodt lélekkel vártam a napot mikor eltemettek,
hisz egyszer én is kimondhattam őszintén hogy szeretlek
arra vágyom ha valakinek a szemébe nézek
ne én kelljen elmagyarázzam neki azt hogy mit érzek
a szemétdombon ne érezzem csak a haja illatát,
és ha eljön ne élvezzem a halálom pillanatát
vajon mikor távozunk halunk meg vagy pedig korábban?
tegnap még egy gyönyörű nővel egy sötét szobában
száraz faleveleken lépkedtem egy zongora felé
öreg ház, áram sem volt gyertyafénynél ültem le elé
éreztem a nyugalmat a háborút a borút a fényt
életemben először láttam saját magam apa ként
van akit a pizsama tiszteletet követel mint az ing
sose félj attól hogy bennem a bizalmad meging
mert tudom hogy nélküled én szakadt rongyos ruhában
csak egy koldus lehetnék a mennyország kapujában
vagy pedig Szodomáéban már hogyha magamra hagynál
azt hihetném angyalnak születtél de te szebb vagy annál
de te szebb vagy annál, de te szebb vagy annál…
Veled egy óra vagy egy perc amennyire tellett
visszaadta amit tőlem sok hosszú év elvett
emlékszem ahogy megfogtad a kezem a fényben
nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben
Veled egy óra vagy egy perc amennyire tellett
visszaadta amit tőlem sok hosszú év elvett
emlékszem ahogy megfogtad a kezem a fényben
nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben
Depressziósan, élve eltemetve egy gödörbe
akármerre nézek csak betonkerítés körbe-körbe
a jó magaviseletért napi egy óra sétáló
a felhős eget bámulom, de még azon is drótháló
azt mondják a legszebb rózsa trágyadombból kinövő
és hogy a néma tekintetből megtudható a jövő
most álmodom vagy amikor az ébredésre nem vártam
de én a szemedben egy teljesen más világot láttam
esküvői csokor halotti koszorú egy kertben terem
a pokol és a menny várószobája ugyanaz a terem
rám nehezednek álmaim és minden elfojtott vágyam,
bűneim koporsó szegeiből állt össze az ágyam
ha kijutok a szemembe nézz, ne a hegekre,
én pedig egy fehér lepedőt terítek a szegekre
hajléktalan lettem egy düledező templom koldusa
előttem kottával a kezükben a némák kórusa
mutogatnak mer azt hiszik hogy süketek vagyunk
pedig ők azok akik nem értik meg a mi szavunk
felriadok a rémálomból és még ott vagyok benne
olyan mint ha a mennyország körül drótkerítés lenne
de tudok egy helyet ahol örökké ott leszel velem
mindig akárhányszor fáradtan lehunyom a szemem
az emlékeimből élek, a jövőm a kezedbe adtam
megpróbáltam álmokba kapaszkodni s nagyot zuhantam
kezdek magamhoz térni a rózsafüzér nincs nálam
senki se fogja a kezem ez nem az én halálos ágyam
ez még nem, ez még nem lehet az én halálos ágyam
ez nem lehet az én halálos ágyam
ki fogom bírni
ki fogom bírni, kiengednek, és minden más lesz
ki fogom bírni
ki..
villamosszékbe kötözve áramszünetbe remélek
egyedül egy hideg helyen, idegen emberek között
akit kergetek ha ártatlan és úgy érzi üldözött
más nyelvet beszéltek, a szótáramból hiányzót,
de egyszer jött valaki s nekem lefordított pár szót
akinek a magam szerény módján meg is köszöntem ezt
így tudom ha holnap el is tűnne a síromról a kereszt
nyugodt lélekkel vártam a napot mikor eltemettek,
hisz egyszer én is kimondhattam őszintén hogy szeretlek
arra vágyom ha valakinek a szemébe nézek
ne én kelljen elmagyarázzam neki azt hogy mit érzek
a szemétdombon ne érezzem csak a haja illatát,
és ha eljön ne élvezzem a halálom pillanatát
vajon mikor távozunk halunk meg vagy pedig korábban?
tegnap még egy gyönyörű nővel egy sötét szobában
száraz faleveleken lépkedtem egy zongora felé
öreg ház, áram sem volt gyertyafénynél ültem le elé
éreztem a nyugalmat a háborút a borút a fényt
életemben először láttam saját magam apa ként
van akit a pizsama tiszteletet követel mint az ing
sose félj attól hogy bennem a bizalmad meging
mert tudom hogy nélküled én szakadt rongyos ruhában
csak egy koldus lehetnék a mennyország kapujában
vagy pedig Szodomáéban már hogyha magamra hagynál
azt hihetném angyalnak születtél de te szebb vagy annál
de te szebb vagy annál, de te szebb vagy annál…
Veled egy óra vagy egy perc amennyire tellett
visszaadta amit tőlem sok hosszú év elvett
emlékszem ahogy megfogtad a kezem a fényben
nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben
Veled egy óra vagy egy perc amennyire tellett
visszaadta amit tőlem sok hosszú év elvett
emlékszem ahogy megfogtad a kezem a fényben
nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben
Depressziósan, élve eltemetve egy gödörbe
akármerre nézek csak betonkerítés körbe-körbe
a jó magaviseletért napi egy óra sétáló
a felhős eget bámulom, de még azon is drótháló
azt mondják a legszebb rózsa trágyadombból kinövő
és hogy a néma tekintetből megtudható a jövő
most álmodom vagy amikor az ébredésre nem vártam
de én a szemedben egy teljesen más világot láttam
esküvői csokor halotti koszorú egy kertben terem
a pokol és a menny várószobája ugyanaz a terem
rám nehezednek álmaim és minden elfojtott vágyam,
bűneim koporsó szegeiből állt össze az ágyam
ha kijutok a szemembe nézz, ne a hegekre,
én pedig egy fehér lepedőt terítek a szegekre
hajléktalan lettem egy düledező templom koldusa
előttem kottával a kezükben a némák kórusa
mutogatnak mer azt hiszik hogy süketek vagyunk
pedig ők azok akik nem értik meg a mi szavunk
felriadok a rémálomból és még ott vagyok benne
olyan mint ha a mennyország körül drótkerítés lenne
de tudok egy helyet ahol örökké ott leszel velem
mindig akárhányszor fáradtan lehunyom a szemem
az emlékeimből élek, a jövőm a kezedbe adtam
megpróbáltam álmokba kapaszkodni s nagyot zuhantam
kezdek magamhoz térni a rózsafüzér nincs nálam
senki se fogja a kezem ez nem az én halálos ágyam
ez még nem, ez még nem lehet az én halálos ágyam
ez nem lehet az én halálos ágyam
ki fogom bírni
ki fogom bírni, kiengednek, és minden más lesz
ki fogom bírni
ki..
kapcsolódó videók
