Pofonok az élettől,
Nekem,ezek jutottak.
94ben a könnyeim a földre hullottak.
Igen apa,miattad,
A lelkem darabokban,
Sok embert vigasztalt a tűz,
Már csak parázs,
S kín mi a nyomokban hever.
Elmentél,itt hagytál.
Egy kisfiut sok tervel.
Csak bubánat maradt utánad,
Hogy engem miért nem vittél el?!
Ezt kérdezem magamtól,
A szivem szabadból,
Mit akarok kérni
Egy jobb korszaktól.
Mikor apukám meghalt
A szemem láttára,kimásztam volna a világból.
A repülésnek
Ez lett a hátránya.
Rá jöttem,
Nem látszok ki a hibáktól,
Pedig emlékszem arra,
Hogy az egekben
Ketten repültünk
És csak pár bárányfelhő kuszott elöttünk.
Apa és fia csak ketten,
Mi ennek örültünk.
Most végleg elbucsúzok,
10 év után végleg,
Remélem látlak még,
Remélem tényleg.

ref.
Bár elmondhatnám neked,
mennyire hiányzol,
s halhatnám a nevetésed,
amikor velem játszol.
kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek,
könnyes szemmel,
minden éjjel együtt
Nézzük ahogy,a hold
Fel kell.

Megigértem neked,
hogy majd ismernek engem,
tisztelni fognak.
Csak olyat kell tennem,
ami ámitó és számitható,
érte érem a polcomra állitható.
De nem vártál meg,
a tüz kialudt végleg.
Csak a foto albumban láthatlak téged.
Lángra,már
soha többé nem kap a szél.
Látom,hogy a darabjait elfujja a szél,
a messzibe,
ahol már senki sem láthat.
Arra hol egyetlen gáz sem árthat,
és vágtat az idö,
de mindenki várhat.
Dolgoznom kell
mig a halál majd árthat.
Te is küzdöttél,ebben a nagy világban,
aztán elbucsúztál,
pár csokor virágban.
Van aki ennyit ért,
sokat nem kért,
és akkor sem fél,
mikor más utra tért.

ref.
Bár elmondhatnám neked,
mennyire hiányzol,
s halhatnám a nevetésed,
amikor velem játszol.
kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek,
könnyes szemmel,
minden éjjel együtt
Nézzük ahogy,a hold
Fel kell.

Sorokat az énemtöl,
nem kérek semmit az élettöl.
Mit verekin a végzettöl,
az szenvedés az méreg,öl.
Inkább egyedül nézek fel
a kék égre,
hátha valaki
majd egyszer sem állit félre.
De ha megteszi,
én akkor is bizok majd a jóban,
talán egyszer
megpillantom képed,a csillagokban
ott vagyok a nyomodban,
emlészem rád nyomokban,
de a halálod napjára
tisztán felidézlek.
Sokan bántottak,
sértettek,
simán elintéznek.
Emléxem arra a pillanatra,
mikor elhagytál.
(bálint és bazsa)
Jött a helikopter
és felszáltál:
-szeretlek fiam!-
hangosan kiabáltál,
de én aggodtam,
tudtam,hogy valami baj lesz,
mint amikor egy embert ösztönösen féltesz.
A helikopter zuhant,
mindenki pánikban,
én rohantam a roncshoz,
ami lángra lobbant.

ref.
Bár elmondhatnám neked,
mennyire hiányzol,
s halhatnám a nevetésed,
amikor velem játszol.
kérlek nézz le rám!
Most téged idézlek,
könnyes szemmel,
minden éjjel együtt
Nézzük ahogy,a hold
Fel kell.