A magyar kultúra ünnepe Budapesten
tovább
Álarc
Custom Shop
Álarc
Szép álarcod nézem, mosolyod így a szemembe hazudik.
Így álmodok ébren, lelkem most az egekben utazik.
Versenyt repülök a félig kimondott szavakkal a vég felé, tudom, érzem, hallom, hogy nincsen bilincs a szádon, bár lenne! Még egy hét egy év egy élet és még az is kevés, hogy megértsem azt, mit mélyen a föld alá rejtett az előző éj!
Ref:
A füst még száll, eltűnik a sűrű ködben, a lelkem sajdul, fáj!
Egy könnycsepp a téli csendben az arcomra fagy, úgy mennék innen már!
Óóó de félek, mi vár?
Szép álarcod nézem, vágyom rád, mint virág a fényre.
De elsorvadok éppen, korhadó ág vagyok, mit letört a saját vére.
Végeztem, hagyj már! Hisz megöltél belül, és elvérezve hallom gyilkos szavaid. Valamit szólok, de égek, félek, mit reméljek ha a föld elnyel, magába szív, és csönd lesz miután egy utolsót dobban a szív.
Ref:
A füst még száll, eltűnik a sűrű ködben, a lelkem sajdul, fáj!
Egy könnycsepp a téli csendben az arcomra fagy, úgy mennék innen már!
Óóó de félek, mi vár?
Szép álarcod nézem, mosolyod így a szemembe hazudik.
Így álmodok ébren, lelkem most az egekben utazik.
Versenyt repülök a félig kimondott szavakkal a vég felé, tudom, érzem, hallom, hogy nincsen bilincs a szádon, bár lenne! Még egy hét egy év egy élet és még az is kevés, hogy megértsem azt, mit mélyen a föld alá rejtett az előző éj!
Ref:
A füst még száll, eltűnik a sűrű ködben, a lelkem sajdul, fáj!
Egy könnycsepp a téli csendben az arcomra fagy, úgy mennék innen már!
Óóó de félek, mi vár?
Szép álarcod nézem, vágyom rád, mint virág a fényre.
De elsorvadok éppen, korhadó ág vagyok, mit letört a saját vére.
Végeztem, hagyj már! Hisz megöltél belül, és elvérezve hallom gyilkos szavaid. Valamit szólok, de égek, félek, mit reméljek ha a föld elnyel, magába szív, és csönd lesz miután egy utolsót dobban a szív.
Ref:
A füst még száll, eltűnik a sűrű ködben, a lelkem sajdul, fáj!
Egy könnycsepp a téli csendben az arcomra fagy, úgy mennék innen már!
Óóó de félek, mi vár?
kapcsolódó videók
keressük!
