Leülök csendben a félhomályban
Nézem, ahogy egy tűzgolyót nyel el
A szívem morzsolom a dohányba
Emelem a számhoz, és én vagyok én.
Újra én vagyok én….
Életem a holnapunkban láttam,
De kettőnk közül csak te élsz már
Levegő nélkül a szárnyam mit sem ér
Te vagy az, akit az űrből küldött a fény.
És így lettem én…
Engedd, hogy a lelkem hozzád kössem
Fárasztó nappalok után
Ketten vagyunk, de nincs meg minden,
Nyújtom a szívem, de nem látsz már.
Máshol jársz…