Mint törpék közt az óriás
Szántó Erzsi
Mint törpék közt az óriás,
nem látok én már senki mást, csak őt.
Előttem áll, akárhol jár.
Nincs más, akit észreveszek,
oly egyformák az emberek,
és úgyse látnék nála különbet már.
Ha szól, muzsika csendül,
zeng, remeg a húr,
ha mégis csalódom benne,
egy bálvány a porba hull.
[:Mint törpék közt az óriás,
nem látok én már senki mást, csak őt.
Előttem áll, akárhol jár.
Míg őrá én felnézhetek,
csak büszke és boldog leszek,
és ennél többet szívem úgyse vár.:]
Lá-lá, lá-lá-lá, lá-lá, lá-lá-lá,
lá-lá-lá.