Keresem még ma is, ki voltál
éjszaka eszembe jutottál,
emlékszem, hogy milyen szép voltál,
jó kedved volt, rámmosolyogtál.
Gondolatok játszanak velem,
azt a filmet újra megnézem,
rád gondolok a sötétség útján,
emlékezz majd, s Te is gondolsz rám!
Reszketek, ha cseng a telefon,
félve várom azt, hogy majd ki szól
emlékszem, hogy milyen jó voltál,
és minden reggel elsőnek hívtál.
Majd ha újra látlak, megkérdezem, ki voltál,
merre tűntél el a sötétség örök útján?
Ha választ nem is kapok, de elég lesz, ha csak látlak,
és érzem, semmi nem lesz, én mindig, mindig csak várlak.
Nehéz szívvel útnak indulok,
én sem tudom, hova juthatok,
a remény hajt, hogy találkozunk még,
a szerencsém már úgyis a tiéd.
Majd ha újra látlak, megkérdezem, ki voltál,
merre tűntél el a sötétség örök útján?
Ha választ nem is kapok, de elég lesz, ha csak látlak,
és érzem, semmi nem lesz, én mindig, mindig csak várlak.