Nyugodtan fekszem a réten
Az égen a csillagokat nézem
Kivilágított égbolt
Múltkor még sötét volt
Ott repült egy hajó felettem
Nyújtóztam, hátha elérem
De a szél tovább vitte
És eltűnt a végtelenbe
Szemem már csukódik le
Bogarak másznak bele
Űrhajósok dombtetőn
Hú de szép az élet
Integetnek felém és
Én visszaintek
Mondom ez nem a Hold
Aztán magukkal vittek
De én nem megyek…
Sehova csak itt lent várok
Majd egyszer űrhajóra szállok
És fellőnek engem is a Holdra
Ott biztos jobb lesz minden, mint itt volna
Új légtér, lebegés
Technológiába merülés
Várakozás az engedélyre
Mert fent maradunk
Míg jön a világ vége