Némi szót látok egy könyvbe vésve
Csak úgy ott van, elém téve
És várja, hogy életre keljen
A magányból, a lány mellettem
Felkel, becsukja a könyvet
Felöltözik, a szíve lüktet
Majd kisétál és vegyül a hitben
Mert azt mondják, hogy nincs is isten.
Körbenéz, nem lát senkit
Az ég súgja, s rá tekint
Hogy szóródni látja a többi embert
Menekült és vissza, sem mert
Nézni, pedig ő is tudta, hogy
Nincs bosszú, az életéért nyúlna
De megállt, és kiáltott
Szótlanul a semmibe vágyott
Egy újságárus mellett
Már kezében az élet
És visszavágyik hozzám
A szomorú lélek
Összesöpört levél
Fekszik a kuka mellett
Munkások már korán
Az utcára jöttek
Némi szót látok egy könyvbe vésve
Csak úgy ott van, elém téve
És várja, hogy életre keljen
A magányból, a lány mellettem
Megfordul és felébred lassan
Alkoholt fogyaszt és kisétál halkan
A nagyvilágba már ő is látja,
Hogy a sötétben úszkál minden árva.