Végtelen, szíved óhaja, hogy megtaláld.
Értelem, elméd ostoba, hogy rátalálj.
Mit az űr sötétje rejt, jobb ha nem tudod, csak álmodod.
Hová a lét után jutsz el, csak képzelet.
Élve sosem fejted meg.
Egy pillanat, egy zéró pont a semmiben.
Egy mozdulat, mely alkotott és létezem.
Ahol a vákuum véget ér, az Úr otthona talán vár reánk.
Ahol az idő és a tér végleg megszakad itt van legbelül.
Feledés fala vár, ha a lélek útján jársz.
Nincs nyom csak a vágy, utat nem találsz.
De szólít egy arc amit a horizont eltakar
Vár ránk a fény, és megmarad a remény.
Feledés fala vár...