Hajnali öt, izzadtan ébredek,
Pupillám tágul mégse képzelek,
Mögöttem tömeg s bennem félelem,
Még csak a belső zajokat észlelem.
Agyamban gyenge, tompa fájdalom,
Most már biztos, hogy nem álmodom,
Elkap a düh, nem birok magammal,
Kivégzek mindenkit, de azonnal.
Valami régen összetört itt bennem,
Nincs mit tennem, más irányit engem,
Szemeim vérben, agyamban pattan egy ér,
Észlelt életem, lassan véget ér…
Nincs itt már senki, akit ismerek,
Messziről kerülnek az emberek,
Hangjukat meghallom és rettegek,
Szóljanak helyettük a fegyverek.
A fejemben uralkodó állapot,
Hozza ki belőlem az állatot,
Elkap a düh, nem birok magammal,
Kivégzek mindenkit, de azonnal.
Valami régen összetört itt bennem,
Nincs mit tennem, más irányit engem,
Szemeim vérben, agyamban pattan egy ér,
Észlelt életem, lassan véget ér…
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok,
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok,
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok,
Nyugodt vagyok, nyugodt vagyok.
Valami régen összetört itt bennem,
Nincs mit tennem, más irányit engem,
Szemeim vérben, agyamban pattan egy ér,
Észlelt életem, lassan véget ér.