Óh figyelj,
Az nem lehet, hogy te nem látod,
Hogy mint egy bábut madzagon lóbálnak.
Ők irányítanak és tőled várják,
Hogy magukat vastagra tömjék.
Az árral szemben úszunk,
S csak tűrünk, míg meghalunk.
Mi mind rabszolgák vagyunk,
Csak fütyülnek, és mi táncolunk,
De eljön majd a pillanat,
S kő kövön nem marad.
Óh ember,
Mi lépnénk előre,
De összekötött lábakon járunk.
Csak tűrünk és remélünk,
És a csodára várunk.
De a láncot nem hordhatjuk örökké,
Egyszer elszakad…
Mi mind rabszolgák vagyunk,
Csak fütyülnek, és mi táncolunk,
De eljön majd a pillanat,
S kő kövön nem marad.