Behunyom két szemem,
S magamat kérdezem
Hogy hová indulsz tőlem,
S honnan érkezel?
Behunyom két szemem,
Szeretlek –azt hiszem.
Én jobb szót nem találok,
s ezt hogyan mondjam el?
Tudom, nehéz a játék…
Ez a játék túl nehéz nekem.
Tudom, nem szabadna újra kezdenem.
Néha megállít egy kézfogás.
Néha elhiszed nekem.
Néha őszintébb a hallgatás.
Néha elveszítelek.
Behunyom két szemem,
Nem vagyok védtelen,
Mert bennem mélyre zárva,
Örökre megmaradsz.
Behunyom két szemem,
Szeretlek –azt hiszem.
És az se bánt, ha nem kérsz
De mindent elfogadsz.
Tudom, nehéz a játék…
Ez a játék túl nehéz nekem.
Tudom, nem szabadna újra kezdenem.
Néha megállít egy kézfogás.
Néha elhiszed nekem.
Néha őszintébb a hallgatás.
Néha elveszítelek.
Néha megállít egy kézfogás.
Néha elhiszed nekem.
Néha őszintébb a hallgatás,
Néha elveszítelek…