Senkim már /Nyomorultak/
Polyák Lilla
Itt vagyok egymagam megint,
senkim sincs már, hova is mennék?
Nem kértem pénzt, uram, nem én!
Csakis azért jöttem, mert ő kért...
S ha itt talál az éj...
őt álmodom megint...mellém...
Sokszor van így,
ha jön az éj,
egymagam kóborlok az utcán...
Rá gondolok,
és olyankor azt képzelem,
mellettem ő áll...
A város ágyba bújt,
s a bűvös kép itt benn, felgyúlt...
Senkim már,
ő sincs, csupán egy álom!
Elkísér,
én érzem őt és látom!
megérint,
s én érzem könnyű karját!
A lélegzete melegét,
s ha szól, hallom a hangját!
Pára kél,
s mint színezüst, úgy csillog,
az utcakő,
ha esőt küld az égbolt...
Fenn a lomb közt
hány csillag fénye fészkel!
S én mindenben csak őt látom,
csak őt idézi minden...
Tudnom kell,
hogy mindez képzelgés,
és ki magát csalja így,
bolond az mind!
Rám se néz,
és mégis szeretem én!
Örökké!
Míg csak élnem kell,
csak ő kell,
de lásd, az éj, ha elszállt,
ő sincs már,
csak szótlan, szürke utcák...
Ha ő nincs,
köröttünk minden, minden csúfság,
a szél csupálta lombok is
csak panaszukat zúgják...!
Ő csak ő!
Ha értené, ha látná...
Élni így csak öncsalás, csak ábránd!
Előlem az élet rejti titkát...
A világ csupa boldogság,
de énrám nem az vár!
Csak ő kell!...
Csak ő kell...!
Ő minden!...
Hisz senkim sincsen már...!
senkim sincs már, hova is mennék?
Nem kértem pénzt, uram, nem én!
Csakis azért jöttem, mert ő kért...
S ha itt talál az éj...
őt álmodom megint...mellém...
Sokszor van így,
ha jön az éj,
egymagam kóborlok az utcán...
Rá gondolok,
és olyankor azt képzelem,
mellettem ő áll...
A város ágyba bújt,
s a bűvös kép itt benn, felgyúlt...
Senkim már,
ő sincs, csupán egy álom!
Elkísér,
én érzem őt és látom!
megérint,
s én érzem könnyű karját!
A lélegzete melegét,
s ha szól, hallom a hangját!
Pára kél,
s mint színezüst, úgy csillog,
az utcakő,
ha esőt küld az égbolt...
Fenn a lomb közt
hány csillag fénye fészkel!
S én mindenben csak őt látom,
csak őt idézi minden...
Tudnom kell,
hogy mindez képzelgés,
és ki magát csalja így,
bolond az mind!
Rám se néz,
és mégis szeretem én!
Örökké!
Míg csak élnem kell,
csak ő kell,
de lásd, az éj, ha elszállt,
ő sincs már,
csak szótlan, szürke utcák...
Ha ő nincs,
köröttünk minden, minden csúfság,
a szél csupálta lombok is
csak panaszukat zúgják...!
Ő csak ő!
Ha értené, ha látná...
Élni így csak öncsalás, csak ábránd!
Előlem az élet rejti titkát...
A világ csupa boldogság,
de énrám nem az vár!
Csak ő kell!...
Csak ő kell...!
Ő minden!...
Hisz senkim sincsen már...!
kapcsolódó videók
