Asszony lesz a lányból; bimbóból a rózsa;
Sok sok édes percből, sok sok boldog óra.
Órákból a napok, napokból az évek;
Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.
Órákból a napok, napokból az évek;
Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.
Meg nem állíthatjuk, az idő múlását;
Késő ősz időben, virág hervadását.
De jöhet a tél is, a csillag le hullhat;
De a mi szerelmünk soha el nem múlhat... sohat el nem múlhat.
De jöhet a tél is, a csillag le hullhat;
De a mi szerelmünk soha el nem múlhat... sohat el nem múlhat.
E nehéz órában, kire is gondolok, jó Édesanyám most tetőled búcsúzok, mielőtt elválnék a szülői háztól, még tehozzád szólok, tőled búcsúzom, te drága jó anyám, fehér galamb szállt a házra, Édesanyám Isten áldja. Köszönöm a nevelését, eddig való szivességét, sárga madár a víz mellett, te Édesanyám Isten veled, hisz úgyis tudom fáj a szíved, de azért csak Isten veled, te Édesanyám ne sírjál, köszönöm a nevelést, ezentúl már nem eszem a kenyerét...
Órákból a napok, napokból az évek;
Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.
Órákból a napok, napokból az évek;
Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.