Bakancsom régen új, bár a fabotomon
Egymást érik a jelvények,
Az vón jó, ha a nyári vasárnapokon
Ágyhoz jönne a Gellért hegy.
Nyápic hős az a sok kocaturista,
Ki hármat gondol, ha egyet lép.
Valljuk be most hát, joggal dalolják
Ez a versikét:
Megyen a hegyen a turista,
A turista, a turista
És meggörnyedve cipeli a cókmókját.
A szíve dobog is, szúr is ma,
Mert nagy lusta a turista,
Ki lépésenként felsóhajt, az áldóját.
Hegynek föl és völgynek le,
Nincs értelme semmi.
Üljünk tán a földre le, kezdjünk végre enni.
Pihen a hegyen a turista,
A turista, a turista
És bánatában megeszi a cókmókját.