A lehulló falevéllel siratom el minden boldogságom.
A lehulló falevéllel könnyezem el a sok boldog álmom.
Az ősz fáradt napsugara legyen majd a múltak szemfedője,
Valahol egy elfelejtett,gondozatlan,nagyon régi,öreg temetőbe.
Nem hívom én aki elment,feledés köde takarja árnyát.
Nem szakasztom többé másnak rajongással lelkem sok virágát.
Minek másik csók,ölelés,ha elmúlik megint újra fájjon?
A lehulló falevéllel sirassam el,fájó szívvel újra egy szép álmom?