Ablak alatt sír az akác,az őszi szél fújja.
Elköltözött a fészkéről a dalos pacsirta.
Ne sírj akác,lesz még tavasz,visszajön a nyár is,
Visszajön még a fészkére a dalos madár is.
Haragszanak a faluba,hogy én hozzád járok.
Hogy teérted vetettem meg az egész világot.
Halvány arcod,két szép szemed minden boldogságom,
Rajtad kívül nem szeretek senkit a világon.
Nem vágyom már csókod után,adhatod már másnak,
Nem vágyom már ölelésed,arcod mosolygását.
Bár sohase hittem volna,nem fájna most semmi,
Nem mutatna ujjal énrám a világon senki.