Ablakomból ahogy nézem a zöldellő fákat,
Gondolatban megcsókolom az édesanyámat.
Eszembe jut gyermekkorom,amikor még dalolgattál nékem,
De sok kedves,szép nótára tanítottál édesanyám régen.
Azóta a vándorfecskék sokszor visszatértek,
Én is gyakran felkeresem az elhagyott fészket.
Nem válltozott otthon semmi,dalalok a kisfiamnak csendben,
Mint ahogyan te altattál,édesanyám,nótaszóval engem.