Arad felől fúj a szél,kergeti a felhőt,
Szegény magyar bujdosó járja a nagy erdőt.
Hull a fáról a levél,könnyeim is hullnak,
Én istenem mért hagyod,hogy így elpusztuljak?
Régi boldog magyar nyár visszasírunk téged:
Kossuth apánk jöjj el hát,mentsd meg a te néped.
Fecske madár,hová szállsz,merre visz a szárnyad?
Mért nincs szárnyam nékem is,hogy most veled szálljak?
Nem tudok én már tovább rab hazában élni,
Magyar búza kenyerét idegentől kérni.
A könnyem is elapad,csak a bánat éled:
Kossuth apánk jöjj el hát,mentsd meg árva néped.