Vérrel írott sorok, álmatlan éjszakák
Elfáradt szempárba fojtott kegyes hazugság
Még bírom.. még bírom nélküled
Hogy a távolság hasít rést a szívemen, minden szavad intelem
Minden csókod a cseresznyefák virágáról
Egy-egy leszállt pillangóként mutat rá a hibáimra
Mutat rá a lelkemre, mi nélküled védtelen
Bárdként karol át a félelem, karolj át és félj velem
400 km sínpár rohan el a szemem előtt
Ilyen vagyok könyörgöm, hogy fogadj el
Hogy szeress amíg tudsz, de ha már nem akkor ne titkold
Egyedül a világ csak egy megfakított színfolt
Egy színház minek színpadját vörös függöny fedi el
Egy szellem vagyok, ki az angyalért nyúl de nem éri el
Én feladok mindent csak vigyázhassak rád
Féltelek, mert szeretlek, ne hibáztass csak lásd,
Hogy a földbe taposott, közös léptek egy új világba visznek
Mik csak együtt szépek és közös képek negatívján
Ott csókollak hajnalig, és ha eljössz álmomban
Akkor könyörgöm hogy maradj itt...

[refrén 2x]
Átnyúlok a tükrön a te világod oldalára
Nem vágyom másra csak a kis angyalom oltalmára
Beteljesíteni a nekünk írott holnapot
Mert a régi énem nélküled az árnyékom szobra volt


Az ablakomon át megfigyelt égbolt megérint
Elmondom neked mikrofon, ő az ki kiegészít
Az elveszett felem, ő róla álmodtam
Őszintén bánom, mert volt, hogy megbántottam
Kérlek adj tanácsot, igaz barátom
Mert csakis ő lehet az kiben ezt a vigaszt találom
Az örök nyugalmat, tudattalan délelőtt
Emlékszem hogy csókoltál szombaton éjfél előtt
A hátamra égett az ölelésed
Mellkasomra arcod, bársonyos simításod
És a nevetésed füleimbe csalta a szirének énekét
Vigyázok álmodra éjjelek éjjelén
Hunyd be a szemed drágám, álmodj meg egy holnapot
Én megvalósítom neked ígérem
Nekünk elhozom a legfényesebb csillagot,
Hogy őrizze míg álmodunk
És ha meghalunk majd egyszer, egymás karjaiba lángolunk
És égünk el..
Szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el
Égünk el, szemeid pillantása söpri el a fájdalmat
Hogy mi lesz holnap, csakis mi döntjük el...

[refrén 3x]