1. Versszak:
Mint egy madár a levegőben úgy szárnyaltam én is,
Nem hittem volna, hogy egyszer majd de akkor mégis,
Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam,
Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam
Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge,
Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre!
Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi,
Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni!
Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel,
Úgy éreztem szétdurranok, nem bírtam a szívemmel!
Elmúltak a szép idők, most a magány ami fertőz,
Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz!
Vesd magad az életbe, talán megtalálod, mit kerestél,
De gondolj rám mikor a nagy sietségben elestél!
Rád gondolok éjjel, mikor bámulom az eget,
Sírva nyögöm az ég felé: Elraboltad a szívemet!

Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.

2. Versszak:
Elraboltad a szívemet és soha vissza sem adod,
Nálad marad, de nem is kérem, nyugodtan megtarthatod!
Így könnyebb nem kell cipelnem már a felesleges terhet,
Nincs mi nyomjon belülről, nincs mi a bajba kerget!
Mikor velem voltál minden jó volt, minden szép és tiszta,
De beborult az ég, a madarak elszálltak a faszba!
Elhervadtak a virágok, fekete lett a szivárvány,
Leszálltam a fehér lóról most pofán váglak királylány!
Lehetek én görény, a tetű, na meg a szemét,
Könnyű kimondani, hogy vége, ellökni a másik kezét!
Eddig utánad futottam most meg előled menekülhetek,
Az emlékedet temetném, minden reggel sírva ébredek!
Mielőtt kinyitnám a szememet, álmom utolsó képe villan fel,
Az arcod látom, a kép hirtelen illan el!
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal: Egyedül jobb nekem!

Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.

3. Versszak:
Minden éjjel mással fekszem, minden éjjel mást kapok,
De hosszútávon ez nyomasztó és ettől néha frászt kapok!
Kerülget a sírás, állnak a szőrszálak a hátamon,
Elment a kedvem, nincs mi felülkerekedne a bánaton!
Jó kis mese mondom, de hol van már a happy end?
Nem kapsz időt, hogy a fáradalmaid kipihend!
Ez nem így szokott lenni, de nálam nem jön be a sablon,
Tudom szar az átlagos, de néha mégis visszasírom!
Mikor kapok egy üvegkoporsót, amibe betesznek?(soha)
Fekszem vérbe fagyva, felettem nevetnek!
Kezem az ég felé, középső ujjam felmutatva,
Vigyorgok a semmire, közben felnézek a napra!
Nyomjátok le a pilácsot, most már aludni is szeretnék,
Feküdj már le mellém, mielőtt teljesen bekattannék!
Aludjunk el együtt, remélem egyedül kelek fel,
Ha nem leszel mellettem, talán szebb lesz majd a reggel!

Refrén:
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.

Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek mikor rád gondolok érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.