Almafa, körtefa,
csipkefa, hárs –
este is, reggel is
mind haza
vársz.
Ha közel, ha messze,
ahol csak járok,
világok végibül
hozzád találok.
Hó rebben, vad fagyok
zeng a vihar –
egy gondod: hol vagyok?
nem ér-e baj?
Árván ha kint állok
tél közepén,
tenéked kiáltok,
üzenek én.
Tűz a nap, forróság,
árnyad terül,
tiédnél jobb jóság
sose
kerül
Nem látom, hol vagyok
merre az út?
Akinek hold ragyog
mind hazajut.
Ébresztőm, altatóm,
ringattató,
tűnt dalod hallgatom,
most lennék
jó.
Kisgyerek, nagy gyerek,
ott legyek nálad,
ha bú ér, ha öröm,
csak haza várlak!