Gyermekkor-emlék,
Te vagy a hunyó!
Elbújtam tudva bár,
rejtőzni nem való.
Most már az ágyba bújunk,
mert ez a jó.
Most már az ágyba bújunk,
mert ez a jó.
Bújócska az élet,
játsszunk, hogy mindig láthass!
Tudod azt, hol élek,
így könnyen rámtalálhatsz!
Felnőtt vagy miért bújsz,
mutasd meg magad /arcodat/!
Jöjj mellém, kérlek én,
ne dobj el nem szabad!
A felnőttek gyakran furcsán játszanak.
Bújócska az élet,
játsszunk, hogy mindig láthass!
Tudod azt, hol élek,
így könnyen rámtalálhatsz!