Vén kocsis a vén lovát
hajtja az új hídon át.
Lágy tavaszi szellő hinti szét
az elköszönő vén szíve dalát.
Az utolsó konflis majd Pestről
Engem visz Budára át,
Hol ezer szép szerelmes estről
mesélnek újra a fák.
Míg baktat a lovacska a hídon át,
Elzengem százszor az élet dalát,
S mosolygós szemekkel nézem
az épülő édes, vén Budát.
Az utolsó konflis majd Pestről,
Engem visz Budára át,
Hol ezer szép szerelmes estről
mesélnek már a fák.
Ráragyog a napsugár,
"Kár, hogy el kell menni, kár!"
Vén lovának mondja csendesen,
S a vén kocsisunk újra dalol már.
Az utolsó konflis majd Pestről
Engem visz Budára át,
Hol ezer szép szerelmes estről
mesélnek újra a fák.
Míg baktat a lovacska a hídon át,
Elzengem százszor az élet dalát,
S mosolygós szemekkel nézem
az épülő édes, vén Budát.
Az utolsó konflis majd Pestről,
Engem visz Budára át,
Hol ezer szép szerelmes estről
mesélnek már a fák.