Hadd búcsúzzam el most Tőled szépen,
Régi gépem, vén barát.
Egymás mellett szép időt leéltünk,
Együtt vívtunk sok csatát...

Lásd engem utolért a nyugdíjaztatás,
A búcsú napja épp ma van.
A magam fajta vén legényhez nem való a könny,
Hát így vigasztalom magam:

Nézd, öregem, rád fér a pihenés,
Jól esik majd a semmit tevés,
Barkácsolsz délig és ebéd után,
Kiülsz egy padra vagy sétálsz Budán.

Térdeden ül majd két kis unokád,
Nyúzzák a vén nagypapát,
Ne búsulj, öregem, akad dolgod elég!
Igazán most fogsz csak élni még.

Próza:

Hát igen, egy életet töltöttünk el együtt, hogy fogsz hiányozni te öreg műhely.
Hiányozni fognak a megszokott zajok: a vekker csörgése, a hajnali villamosok álmosító, zötyögő zakatolása.
A cimborák dörmögése,az inasok -bocsánat- az ipari tanulók féktelen jó kedve!
Meg kell barátkoznom a csenddel és a magam társaságával,
Szokatlan lesz de talán mégsem olyan rossz.
Elpepecselgetek a kertben...
Nézegetem a sakkozókat a téren...
Kijárok pecáznia a Dunára...
Talán igazuk van azoknak, akik így búcsúztattak a gyárban:

Nézd, öregem, rád fér a pihenés,
Jól esik majd a semmit tevés,
Barkácsolsz délig és ebéd után,
Kiülsz egy padra vagy sétálsz Budán.

Térdeden ül majd két kis unokád,
Nyúzzák a vén nagypapát,
Ne búsulj, öregem, akad dolgod elég!
Igazán most fogsz csak élni még.