A sziklák közt ülök és nézem,
Ahogy ruhám zöldjével a moha összenő.
A kapu zárva, mégis várlak, várlak
Sokáig tart még az idő.
Itt vagyunk, érezd a csodát,
Mint az elfelejtett katonák.
A világgal szemben
Rajtuk láthatatlan csókfolt.
Ragyogjatok csillagok!
Csak ragyogjatok,
S te lépj, lépj az életembe,
A testembe lágyan,
És örökre itt maradsz.
Hallgass rám, hallgass rám!
Ne állítsd meg a szívem!
Hallgass rám, hallgass rám!
Tudom a titkodat.
Hallgass rám, hallgass rám!
Ne állítsd meg a szívem!
A falon az órák mind érted sírnak.
Menj a dombra fel,
És bámulj utánam
Hosszan és görnyedten!
Tízezer bánatod
És én egyedül állok
A kezemben lopott virágok
Mennyi könny, mennyi félelem
Elküldhetnél, elküldhetnélek.