A galaxis tengelyén az évszakok lassan változnak.
Az élők féltekén az angyalok megváltást hoznak.
A Meridiánon túl hol a sötétség a fényre tör.
Sejtjeik falain át, az örvény lehúz és összetör
Az égben eltemetve most és mindörökre,
Napnak vére hull. Meridián.
Pusztító mámor, az utolsó táncból
Szívünk hangja zúg és örökre elcsitul.
A szférák határain hallik a túlvilág mély morajlása.
Széjjelkúszik a jég a fagykirály hívó szavára.
A horizont köntösén ködlik az ős világ látomása,
Egy pontba roskad a tér az idővel, a pusztulásban.
Az égben eltemetve most és mindörökre,
Napnak vére hull. Meridián.
Pusztító mámor, az utolsó táncból
Szívünk hangja zúg és örökre elcsitul.