Az egy fékevesztett nyár volt,
Csak a tüzet hozta el,
De a szerelem magányáról,
Semmit nem árult el.

Az egy reménytelen nyár volt,
Csak a lázat hozta el,
Mikor délben Maria-tól,
Így búcsúztam el.

Már csak egy perc,
Már csak egy szó,
És mennünk is kell tovább.
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Az egy megbolondult nyár volt,
Csak a szívnek mondta el,
Hogy a magány fájdalmából,
Semmi nem oldoz fel.

Az egy hihetetlen nyár volt,
Csak ősszel hittem el,
De akkor Maria-tól,
Mondd miért jöttem el?

Már csak egy perc,
Már csak egy szó,
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Már csak egy perc, (egy perc)
Már csak egy szó, (egy szó)
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Már csak egy perc, (egy perc)
Már csak egy szó, (egy szó)
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Már csak egy perc, (egy perc)
Már csak egy szó, (egy szó)
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Már csak egy perc, (egy perc)
Már csak egy szó, (egy szó)
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!

Már csak egy perc, (egy perc)
Már csak egy szó, (egy szó)
És mennünk is kell tovább. (mennünk kell tovább)
Ó miamour,
Úgy szállunk mint a por,
De az emlékek élnek tovább!