Csendet vár mindahány, minden nagy király.
Csendet kér az ősanya, csendért rí a kisbaba, nincs szó.
Csendet kér a félhomály, csendet kér ki él,
Csendet kér ki rég halott, csendet kér, ki itthagyott,
Csendet kér a bús magány, nincs szó.
Szólnék én, de nem tudok, nincs kihez már rég.
Szólnék én a fához is, szólnék én a szélhez is, nincs szó.
Szólnék én a szóhoz is, de elhagytam már rég.
Sírnék én, mint kisbaba, kérnék úgy, mint ősanya,
Kérném úgy,, mint nagy király, nincs szó
Ha szót kapok, hát szót kapok; szólni nincs erőm.
Elvette a bús magány, elvette a félhomály, nincs szó.
Elvette és itthagyott, ki elment és eltávozott,
Elvette a kisbaba, elvette az ősanya,
Csendet kért; most megkapta, nincs szó.