Régi korok, régi bútorok,
Régi, elhagyott, csodaszép asszonyok,
Poros könyvek egybekötve,
Nem olvassák őket többet.
Régi korok, régi bútorok…
Egy kopott gitár a széknek döntve, miből régen szólt a szó
Most elhagyottan, szakadt húrral, békét adó.
Mellette a magnó roncsa, mi már régen elromlott,
Most nem is emlékeznek arra, mit régen elmondott.
Régi korok, régi bútorok…
Régi korok, régi bútorok…
Új a magnó, hát újból szól, de nem az, ami régen szólt.
Az új hangok nem hirdetik a régi kort.
Szakálla a földet szántja, kié régen borosta volt,
Változott az élet is, az égen már más a hold.
Régi korok, régi bútorok…
Régi korok, régi bútorok…