Új csillag gyúl és a régi konyul, tűnő fényében látom én.
Szürke a hold, de a harmat még új, csengő hangján új táncért szól.
Nem érti a szót, nem kéri a jót, nem hitte ő el, hogy nincsen új világ,
Mert ez még az ó, a jól bevált tánc, mit szépít az éjféli szó.
Eljő a reggel, és nincs másik tánc, és a hold helyett más már az úr,
És a nap felkelé, és az alvó világ ébren álmod új éjszakát.
És várja, hogy eljő tán egy jobb világ, hol más már a férj, és másra vár a lány,
Új tán a tánc és új lángra gyúl, új fényben látszik, hogy új.
Szóló:
És várja, hogy eljő tán egy jobb világ…
Új fényben látszik, hogy új.
Új fényben látszik, hogy új.
Új fényben látszik, hogy új.
Új fényben látszik, hogy új.