Vörös szoknya! Libbenő játéka
közös volna, hihető szándéka
örök szolga, pihenő árnyéka
Görög volta kimenő már néha.
Selyem vászon álcázza erejét,
beteg srácok álmában elverték.
Kegyes átok már várta etessék,
erre állt most hálátlan nemzedék.
Azok ott a hibádat keresték,
vakok mondta bírálat keresztjét,
papok szórta imádat erejét
kapom hogyha mindnyájan szeretnék.
Ősi hangok, példátlan izmusok
őrzik dalod szép számmal ritmusok.
Lövik arcod s állnak ifjúkon,
hősi harcot kreálnak sírjukon.
Politika hibernálta vad,
ósdi ribanc kiben állat van.
Most is itt van hiszen vállalta,
porig issza minden álmod ma.