Hajnali napban,
hűs harmatban
mosdik a kukoricaszár;
felesel a fénnyel,
dalt vezényel
bogain a cibere madár.
A gyepen a vízig
pitypang hízik,
pipitér, bazsa, liliom-
mindent ellep
a zene, szirom, illat,
lidilom, lidiladilom.
Szökken a szellő,
foszlik a felhő,
mocorog a suta bibeszál,
szita-szita-röpke
százszínű lepke
nyugtalan ide-oda száll.
Csiri-csörr-lánctól,
pinty-, peletánctól
fárad, nehezül a domb
fogy a nap -az árnyak
köddé válnak,
lassan lepihen a domb.
Alszik a pipitér,
szunnyad a pitypang,
álmos a kukoricaszár;
eloson az alkony;
halkan-halkan
jön az éj-gyere haza már!