Hej te jó lovam, te drága,
Bírod-e majd vén korodba,
Amit bírtál ifjú korodba?
Ahaj, gazdám, az idő elején,
Mikor ifjú csikó voltam én,
Húsom, akár a tajték, lágy volt,
Csontom, mint a velő, mállott.
Most, hogy megvénülék,
Húsom kötélkemény.
Csontom olyan, mint az acél!
mit bírtam ifjú koromban,
Hétszeresen bírom annak mostan!