Kinek fáj e szívszakadás?
Lám, vártam rád, s ugye ma már
örülnél, ha másra találsz
édes szalmaláng?
Elment előttem a lány,
e megfejthetetlen talány,
halvány arcán a vágy
pírt keresett talán.
Ha elmúlt a méla remény
és másé lett a tünemény,
elásnám a szíve helyén
őrzött kedvesét.
Hol már a friss, üde fény
a lápok füstköpenyén?
Nincs szebb emléke rég
másnak e féltekén.
A lelkünk egy ócska bazár,
és elkelt mind, a kitalált
szerelmünk, s diónyi hazánk
nem vár számadást.
Árván kihamvad a láz,
a boldog, régi varázs,
s elhalt, színes parázs
ég szemed ablakán.