1.strófa:
Esélyt kérek tőled, kérlek ezt érts meg
Itt van az idő, többet nem kell már félned
Elkezdeni újra, végre ezt felfogni
Hogy ez a kettőnk ideje, el kell fogadni
Fel emelt fővel, szívem hevesen zakatol
Csak szívedre hallgass, nekem ő az aki parancsol
Könyvünkben meg van írva kettőnk jövője ez nem kép
Ideje hogy lépj... önmagadtől kettőnkért ez szép
refrén (2x):
Nem a szavamat adtam neked hanem a szívem
Ez lett a bűnöm, minden őszinte rímem
Szavaim merítem, amik csak hozzád szólnak
De élettelen lett mint a patakban a csónak
2.strófa:
Ezek a rímek, egy lányról szólnak akiért élek
Mégis kitettem az élet apró bűneinek
De én nem hibáztam, érzelmeimre ráfáztam
Mikor tested melege ölelt többé nem fáztam
Érzelmek adták értelmét életemnek
Nem búcsúzom ezt kérlek örökké értsd meg!
Ha szívünk együtt dobban, miért vagyunk romokban?
Szívem érted ég, mikor látlak hevesen dobban
Ez lett porban kiszáradt érzelmem
Mint Ádám és Éva régen ott az édenben
De én látom az oázist, ez csak egy káprázat?
Te eldobtál magadtól én lettem az áldozat
Erre te csak töprengesz, azt mondod ilyen nincs
Ha a szerelem az életemben, minden kincs
refrén (2x):
Nem a szavamat adtam neked hanem a szívem
Ez lett a bűnöm, minden őszinte rímem
Szavaim merítem, amik csak hozzád szólnak
De élettelen lett mint a patakban a csónak
3.strófa:
Nem a szavamat adtam neked hanem a szívem
Ez lett a bűnöm, minden őszinte rímem
Igen itt benn, nem ott az égben fenn
Hanem ott lenn ahol utol ér a végzetem
Szavaim merítem, amik csak hozzád szólnak
De élettelen lett mint a patakban a csónak
Pedig én úszom amíg a csónakig ellátok
Fuldoklom merülök, élet képet válltok.
Eső tiszta vize, mossa tisztára a lényem
Elvesztettelek, mégse kérdezem kell e élnem
Értékelni a dolgokat, vajon mi lett a vétkem
Egyedül lettem és harcolok melletted, érted
Mi lett az érték, másokért félned?!
Önfeláldozóan cselekszem, nincs bennem érdek
Pedig szeretlek, hiányzol, a lényed
Virágoztam kinyíltam, mind ezt érted
De a közös szálunk, elszakadt, eltépted
Önzőség képe még tükrözi a képed