Gyere, szeress! Ez a te dolgod,
Gyere, szeress! Te nem vagy boldog,
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én sem akarok mást szeretni már.
Gyere, szeress! Ez a te dolgod,
Gyere, szeress! Te nem vagy boldog,
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én sem akarok mást szeretni már.
Bekopog az ajtómon a szerelem,
Íme verset írok én.
Látod, milyen csodát tettél te velem,
Máris kész a költemény.
Gyere, szeress! Ez a te dolgod,
Gyere, szeress! Te nem vagy boldog,
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én se akarok mást szeretni már.
Gyere, szeress! Gyere, szeress!
Gyere, szeress! Gyere, szeress!
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én sem akarok mást szeretni már.
A szerelem az alapja a létnek,
Így lesz, hála az égnek.
Szerelemmel kezdődik a holnap,
Itt már a történet rólunk szól.
Gyere, szeress! Ez a te dolgod,
Gyere, szeress! Te nem vagy boldog,
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én sem akarok mást szeretni már.
Gyere, szeress! Gyere, szeress!
Gyere, szeress! Gyere, szeress!
Gyere, szeress! Ne gondolj másra,
Mint ahogy én sem akarok mást szeretni már.