Az én szemem mindig téged lát
a régi mosolyod az égi mosolyod beszél,
Ha rám tör a magány a sötét,
szívem útra kell feléd,
egyszer rád talál
és nem enged többé el már.
Van még út az álmok után máj lav
Van még hely a vágy vonatán máj láv,
meghalok érted, miért tiltanád, hogy hozzád érjek,
Van még remény, van még.
A két kezem újra simogat,
ha itt vagy Te velem a régi szerelem,
de szép, ha rám tör a magány, a sötét
csak e dallam száll feléd benne,
visszahív egy szenvedő magányos szív.
Van még út az álmok után máj lav
Van még hely a vágy vonatán máj láv,
meghalok érted, miért tiltanád, hogy hozzád érjek,
Van még remény, van még.