Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény
aó, de sokszor járok erre én egyedül
Titkon a szívem arra vár, hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül
Azelőtt itt a tónál randevúztunk
itt a tónál álmodoztunk
holdfényes nyári éjszakán te meg én..
Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény
most is csak erre járok én egyedül.
Későre jár a tó is alszik már
a lomb közt most hűvös szél suhan
Egy sárgult levél zizegve földet ér
a csendben csak nézek szomorúan.
Azelőtt itt a tónál randevúztunk
itt a tónál álmodoztunk
holdfényes nyári éjszakán te meg én
Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én egyedül
KI tudja meddig járok még egyedül? egyedül...egyedül...egyedül...