Menekült árnyak,
Elavult tények.
Sebesült vágyak,
Kifakult fények.
Ezek között fogant meg
Egy fagyott világ.
Az elmúlt évekbe szülte meg
Az összes hibát.
Emlékszel- e még?
Vajon emlékszel-e még,
Hogy elállt a szél?
Elhallgatott minden
Emlék szele rég.
Emlékszel- e még?
Vajon emlékszel-e még,
Hogy megfagyott a láng?
Azóta minden
Emlék fele jég.
Számít-e még,
Hogy emlékszem rád?
Emlékszem még,
Számítok rád.
Emlékszem még rád,
Mikor nem fagyott meg semmi benned.
Előbb olvad fel tőlem a jég,
Mint a te lelked.
Nézz rám, és látod,
Hogy tőled csak megfagyok!
Már nem bánt, hogyha sírsz,
Mert könnyeid is csak jégcsapok.
Úgy emlékezz rám,
Túl minden büszkeségen,
Hogy százfelé szakadnék
Az értelmetlenség ködében.
Nézek és látok
Elsorvadó kapcsokat.
A jéghegyeken túl
Vár a magány, csalogat.
Voltál háborgó tengerem.
Lettél jégburok a lelkemen.