Diódal
Vodku
rongyos tarisznyám bánattal töltve,
korhadó fák közt keskeny csapáson
indulok lassan, nincs maradásom.
Hétszer szerettem, hétszer csalódtam,
Istennel hétszer haragban voltam,
maradtam árván, magamra hagyva,
nincs itt már senki, ki megsiratna.
Volnék fa, s nincsen gyökerem-ágam,
lépek, amerre téved a lábam.
Eltűnök lassan, amerről jöttem,
lassú por száll majd sárgán mögöttem.
Édes-holdas éjből hajnal fénye támad,
álmom szerteszórva virradt rám a bánat.
Édes-holdas estén, búmat vidd az égbe,
Úristen elébe, kérges két kezébe.
Kérd, hogy felvidítson, bútól elszakítson,
forró nyári délben napfénnyel vakítson,
ifjú körtefává változtasson engem,
hadd lengessem ágam frissítő szelekben.
Fenn van még a hold, fenn van már a nap,
szívemben ragyog minden gondolat.
A szarka elcseni, a varjú elveszi,
egy dióba teszi, s az égbe felviszi.
album címe: keressük!
megjelenés: 2008
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Bata István
Bede Sarolta
Szabó árpád
Takács Szabolcs
szövegíró: Bata István
Bede Sarolta
Szabó árpád
Takács Szabolcs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 4739