Lángban áll a száraz tarló,
kasza törte, vágta sarló.
Több a füstje, mint a fénye,
pernyét szór a nyári égre.
Összegyűlt a falu népe
tüzet lépni víg zenére,
s mintha fázna háta-lába,
ugrik mind a sárga lángba.
Lángban állnak a zenészek,
egyik alszik, másik részeg,
hamis prímán törött dallam
táncra hív a tűzkatlanban.
Lángban áll a falu rossza,
kocsma népe hátán hozta.
Vigyáznak, hogy el ne oltsák,
pálinkával meglocsolják.
Lángban áll a szomszéd lánya,
pőre combját összezárja.
Anyja özvegy, ő meg árva,
álmaimban nincs ruhája.
Lángban áll a boldog család,
pusztul, de még tartja magát.
Asszony, testvér, dús szerető:
otthonuk a lángtemető.
Hajnalra majd elég minden
kínnal összehordott kincsem.
Hadd égjen, mi tűzre való,
ami marad, mind eladó!