Szobámon az éj feketén suhan át, lebegek az ágyon, szédülés, zuhanás.
Körülöttem a csend, hallgatok süketen, egy kibelezett légy bámul az üvegen.
Ködös a város és ködös ez a ház, ködösek az álmok és ködös a világ.
Homályba bújnak a holnapok, elvesztek rég már a tegnapok.
Száguld a vérem, érzem forr bennem a láz,
Száguld a méreg s félek szétrobbanok már.
Száguld a vérem, érzem forr bennem a láz,
Száguld a méreg s félek szétrobbanok már.
Álok és várom, várom a csodát minden nap, ez nem mehet tovább.
Szívárványban úszik az éjszaka, valami azt súgja még ne menjek haza.
Éjjel van és éppen álmodom, nem jön ki egy szó lefagyott szájamon.
A mában élek semmi nem érdekel, fülemben egy dallam csendesen énekel.
Száguld a vérem, érzem forr bennem a láz,
Száguld a méreg s félek szétrobbanok már.
Száguld a vérem, érzem forr bennem a láz,
Száguld a méreg s félek szétrobbanok már.